A szám, amelyben ez a sor van, és a csapat, amely hasonló számokat készített, a nagy kedvenceim köté tartozik. Talán azért is, mert a szám címének van némi személyes aktualitása... Tréfán kívül: ha valaki odefigyel a vokál mögötti hangszerelésre, pompás dolgokat fedezhet fel. :)

@Lobra: Magam is elég nagy rajongó voltam egy időben, bár ez a dal (és főleg a szerzője/énekese) sosem állt a legközelebb hozzám.

@Mr. Pither: Ennek a számnak az értéke szerintem a kísérő zene hangszerelése, stílusa, meg persze a műfaji sokszínúség. McCartney később (Wings) is írt és énekelt hasonlóakat.

@Lobra: Na jó, de a hagszerelés szinte mindig George Martinnak köszönhető. Most újrahallgattam (a kilencedik harmadik tételét állítottam meg miatta!), a klarinét valóban ad neki egy hatalmas pluszt. Az öreg Martin mindig szeretett belepakolni ilyen totál oda nem illőnek tűnő hangszereket a dalokba, és ezek egytől-egyig óriási telitalálatoknak bizonyultak, nekem pl. a "You've Got to Hide Your Love Away" fuvolája a kedvencem. Nem véletlen, hogy számomra a Beatles-t követő zenei fázis nem a hetvenes évek rock'n'rollja lett, hanem a Genesis, akik pontosan ezt a zenei bonyolultságot örökölték meg a Négyektől (vagyis igazából épp az Ötödiktől).

A Wings nem tudott soha felajzani, ahogy Lennon Beatles utáni zenéje sem, legfeljebb a karizmája miatt szerettem az egy-két kötelező dalt.

Azt azonban meg kell erősítenem, hogy ezt a McCartney dalt nekem a klarinét és a kétségtelenül jelen lévő műfaji összetettség sem teszi igazán érdekessé, mert egész egyszerűen az alapanyag nem elég erős. A tisztán (vagy jórészt) McCartney szerzemények nekem szinte kivétel nélkül kasztráltságot sugallnak, és a jópár tényleges Lennon-McCartney közreműködés (nyilván az "A Day in the Life" a már-már unalomig emlegetett iskolapélda) fényében elszomorít a ki nem aknázott lehetőségek tudata.

@Mr. Pither: Abban nyilván igazad lehet, hogy az ilyen, hallhatóan eltérő számok hangszerelésében George Martin nagy szerepet játszott; a csupán gitáros-dobos számokéban valószínűleg kisebbet. Ez a "64" kétségtelenül egy könnyed számocska, a lemez többi darabjába ágyazva szerintem jó helyen van.

A különválás utáni Lennon-számok közül talán ha minden ötödik érdemel tőlem figyelmet, viszont McCartney teljesen kibontakozhatott, jóval összetettebb a zenei világa. Azt nem tudom - alig néha nézek ilyesminek utána -, hogy volt-e neki külön szövegírója, de a Wings számok szövegei között is van nagyon sok, akár elolvasásra érdemes is. Egyesekben közülük a vokál megközelíti a Bohemian Rhapsody sokszor-egyszemélyes minőségét.

Jó volt megvitatni. :)